Bogdán Péter blogja

Az alagút végén…

2014. május 26. | Bogdán Péter

Sok évvel ezelőtt egy interjúban megkérdezték tőlem, hogy milyen érzés romának lenni. Akkor azt válaszoltam, hogy keserű, de nagyon izgalmas dolog.

Sok évvel ezelőtt egy interjúban megkérdezték tőlem, hogy milyen érzés romának lenni. Akkor azt válaszoltam, hogy keserű, de nagyon izgalmas dolog. Keserű, mert az embert ok nélkül is bántják, és izgalmas, mert ha cigány értelmiségivé válik valaki, akkor egyszerre meríthet a mindennapjaiban a roma és a nem roma kultúrából.

Mostanában azon gondolkodom, hogy miért nem tud zöld ágra vergődni egymással a roma és nem roma értelmiség a „cigánykérdésben”. Nyilván rengeteg oka van, de az egyik legfontosabb talán az, hogy a romák birtokában vannak valaminek, amit a nem romák csak akkor kapnak meg, ha a cigányokhoz hasonló módon szocializálódnak, vagy ha elég empatikusak ahhoz, hogy ezt az idevágó szakirodalomból megtanulják.

Konkrétan arra gondolok, szinte minden roma értelmiséginek megadatik, hogy kirekesztettségéből, megbélyegzett állapotából eljusson egy olyan pozícióba, amellyel képes kivívni a társadalom elismerését. Azaz nekünk eleve adott az a tapasztalati tudás, hogy a roma származás ellenére is el lehet érni bármit, ha az ember eléggé eltökélt. Ebből adódóan számunkra bizonyosság az is, hogy bárki, aki romának születik a világ bármelyik szegletén, képes ugyanazokat az eredményeket elérni, amit a nem romák. Ugyanakkor a szélsőséges gondolatok magyarországi térnyerése arra utal, hogy hazánkban nagy számban vannak olyan nem roma emberek, akik szerint a cigány értelmiségiek ezen tapasztalata nem nyilvánvaló és egyértelmű. Ráadásul ezzel a hazai nem roma elit egy része is így van, amire az a bizonyíték, hogy a neonácik élére diplomás nem roma értelmiségiek álltak.

Különösen azért érdekes a történet, mert a nem cigány értelmiségi elit pontosan tisztában van azzal, hogy a nem romák többsége ugyanúgy nem lesz diplomás, mint a cigányok nagy része, mégsem gondolja azt, hogy a saját etnikumához tartozók elől el kellene zárni az érvényesülés lehetőségét. A hazai nem roma elit magától értetődőnek tartja, hogy bármely nem roma honfitársunk azzá válhat, amivé lenni akar, ugyanúgy, ahogyan a cigány értelmiségiek is ezt hiszik a hazai cigányságról. Abszurdum, hogy a roma és nem roma elit egyaránt meg van győződve arról, a saját etnikumába tartozók akadály nélkül törhetnek felfelé, de míg a roma értelmiségieknek bizonyosság, hogy ez a nem romákra is igaz, a nem roma értelmiségiek részéről ritkábban tapasztalhatunk hasonló hozzáállást.

Persze, tudatában vagyok annak, hogy Magyarországon szép számmal vannak olyan nem roma entellektüelek, akik fenntartások nélkül belénk karolnak, és hogy sokat köszönhetünk a pozitív hozzáállásuknak, az azonban még sincs rendben, hogy hazánkban a szélsőségesek ennyire meg tudtak erősödni. A roma és nem roma értelmiségieknek össze kell fogniuk, különösen azoknak, akik meg vannak győződve arról, hogy a cigány és nem cigány embereknek ugyanolyan készségeik és képességeik vannak. Ugyanis az együtt gondolkodó roma és nem roma értelmiségiek közös a felelőssége, hogy megtalálják a békés együttéléshez vezető fényt a jelenleg nagyon sötét alagút végén. Mert ha nem, akkor tovább nő a jelenleg is milliós tömeget jelentő szélsőségesek tábora.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink