Báj és vasakarat

A Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes PR managere és művészeti szervezője kedves és közvetlen jelenség. Mindig jókedvű, sugárzik belőle az energia. Lakatos Lejlát eddig mindig a zenekar történéseiről, külhoni és hazai terveiről faggattuk Balog Zsolt kollégámmal, ezúttal őt magát szeretnénk bemutatni, hogyan került a táncművészettől a pedagógus életen keresztül a legfőbb szervezői pozícióba.

Jelenleg a Roma Hungaricum Állami Művészegyüttes menedzsere vagy. Az ő dolgaikat intézni nagyon sokrétű feladat. Hogyan kerültél bele ebbe a világba?
2012 tavaszán hívott fel egy kedves ismerősöm – őt még a Talentumból ismertem, ahol korábban táncoltam –, hogy kellene valaki, aki népszerűsíti a Roma Hungaricumot a médiában, és ellát egyéb sajtós feladatokat is. Táncosként és magyar-történelem szakos tanárként végeztem, ezért nem igazán tudtam, hogy alkalmas leszek-e rá. Viszont épp munkakeresésben voltam, gondoltam, megpróbálom, hátha. Amikor megismertem a zenekar tagjait, legbelül azonnal éreztem, hogy jó helyen vagyok. Utána minden könnyen ment, szinte magától. Rengeteg változást hozott az életemben és a gondolkodásomban, a zenekarnak köszönhetően az egész világlátásom átformálódott két év alatt. Nagyon hálás vagyok a sorsnak, mert ritka, amikor valakinek a munkája olyan, amit szívből szeret.

Menjünk vissza az elejére. A táncművészet honnan jött?
Ehhez hozzátartozik, hogy Szabolcsban nőttem fel nagy szegénységben. A szüleim keményen dolgoztak, sokszor voltunk kénytelenek nélkülözni. Egészen gyerekként elhatároztam, hogy a családomon csak a tanulás útján tudok segíteni. Az iskolában volt táncoktatás, hamar megtetszett, édesanyám nagy nehezen, de befizetett rá. Néhány óra után úgy döntöttem, hogy irány a táncművészet. Az általános iskola után jelentkeztem a Talentum Tánc- és Zeneművészeti Iskolába, hogy komolyabban foglalkozhassam a tánccal. Korábban soha nem tanultam balettet, néptáncot, de ott mindenre megtanítottak. Hamar belerázódtam, teljesítettem a feladatokat.

Ezek után mégis tanárnak tanultál. Tánctanár is lehettél volna, ha gyerekekkel akarsz foglalkozni.
Nekem is sok tanárom segített, közülük többen ma is támogatnak, segítenek, tanácsot adnak. Gyerekkoromtól kezdve fogták a kezem, nélkülük nem tartanék ott, ahol most vagyok. Ezt szerettem volna viszonozni, meglátva az egészben a körforgást. Hogy korábban nekem adtak, és most eljött az idő, amikor végre nekem kell adnom. Ugyanúgy akartam segíteni a gyerekeken, mint ahogy a tanáraim segítettek rajtam. Megtalálni és támogatni, felkarolni a tehetségeket. Tanítottam is másfél évig, amíg a gyermekem meg nem született.

A diákok közt fontos volt, hogy roma vagy nem roma?
Fontos volt igen. A roma gyerekek, akikkel találkoztam a tanítási időszak alatt, a magyar gyerekekhez képest sokkal elesettebbek voltak, jobban igényelték a segítést, meg hogy őszintén foglalkozzanak velük. Beláttam, hogy ezeknél a gyerekeknél a szülőt is meg kell fognom, tanácsokat adnom. A gyerekek is csak akkor tudnak beilleszkedni, ha a szüleik is megtalálják a helyüket a társadalomban.

El tudod képzelni még magadat a jövőben tanárként?
Nem tudom, hogy egy-két év múlva mi lesz. Szeretnék magasabb szinten tanulni, ez szerepel a terveim közt, nem csak botcsinálta menedzser lenni, hanem igazi szakember. Úgy néz ki, maradok ezen a pályán, s szeretnék vele komolyabban foglalkozni, hogy a megszerzett gyakorlat után elsajátítsam az elméleti tudást is. De ha úgy alakul, bármikor szívesen visszamegyek tanítani.

Sokszor beszélünk arról, milyen nehéz egy zenekar pályáját egyengetni, folyamatosan tervezni, szervezni. Emellett családod is van, ami szintén feladatokat ad. Hogy fér meg a kettőt egymás mellett, hogy tudod összehangolni?
Szoktam mondani a Roma Hungaricumban a fiúknak, hogy a munkám és a családom szorosan összefügg. Úgy végzem az itteni feladatokat, mintha a családomról lenne szó. Van egy hivatalos munkaidőm, de ha éjszaka cseng a telefon, ha jön egy váratlan e-mail, azonnal dolgozom tovább, intézkedem, elvégzem a rám váró feladatokat. Igazából ez egész napos munka. A családom sokat segít abban, hogy tudjam csinálni. Támogatnak, mert látják, mennyire szeretem ezt a munkát. És egy ilyen munkát őszinte szeretet nélkül nem is lehet végezni.