Bogdán Péter blogja

Janus-arcúság

2014. május 26. | Bogdán Péter

Egészen mostanáig nem volt számomra világos, hogy a vallásos emberközpontúsággal lényegében azonos liberalizmus miért veri ki a biztosítékot a jobboldali értékrendet valló embertársaimnál, az utóbbi pár napban azonban, Schiffer Andrásnak köszönhetően, megvilágosodásom támadt.

Amíg az SZDSZ létezett, sok éve már ennek, az volt a szavam járása: annyira szabadelvű vagyok, hogy hozzám képest a szabad demokratáké konzervatív tömörülés.

Mondtam ezt azért, mert úgy éreztem – és érzem mai is –, hogy nagyon-nagyon liberális vagyok. Ezért meg merem engedni magamnak, hogy bizonyos társadalmi kérdésekről – a szabadelvűség megőrzésével – konzervatív demokrataként gondolkozzak, miközben jól megfér a fejemben az ateista szociáldemokrácia is a vallásos zsidó-keresztény európai értékrenddel.

Egészen mostanáig nem volt számomra világos, hogy a vallásos emberközpontúsággal lényegében azonos liberalizmus miért veri ki a biztosítékot a jobboldali értékrendet valló embertársaimnál, az utóbbi pár napban azonban, Schiffer Andrásnak köszönhetően, megvilágosodásom támadt.

Az LMP elnöke a Die Welt című német napilapnak azt találta nyilatkozni – az Index hírportál tudósít erről –, hogy egy demokratikus párt, amelyik versenybe száll a Jobbikkal, nem nevezheti őket sem fasisztának, sem nácinak, különösen azért, mert a Jobbik szavazói sem fasiszták vagy nácik. Mint ahogyan a szélsőséges párt politikusainak az egy része sem sorolható ebbe a kategóriába. Ráadásul Schiffer András arra a következtetésre is jut az  nyilatkozatában, hogy szembe kell nézni a Jobbik szavazó rétegével, s velük is beszélni kell.

Én azt hittem, hogy a szabadelvűségnek nincsen olyan válfaja, amely számomra elfogadhatatlan – de Schiffer Andrásnak sikerült megteremtenie. Ez pedig a szélsőséges liberalizmus. Egy olyanfajta extremitás, amely tagadja, hogy a fasisztákat és a nácikat szabad fasisztának és nácinak nevezni. Egy olyan politikai beállítódás, amelyik letagadja – amit a közvélemény-kutatások pedig igazolnak –, hogy a Jobbik szavazórétegének legalább ötven százaléka fasiszta vagy náci nézeteket vall. Ez bizony olyan parlamenti szerepvállalás, amely az emberi jogok érvényesítése megtűrné a fasisztákkal és a nácikkal való kollaborálást.

Sokszor olvastam és halottam azt, hogy jobboldali gondolkodók nemzetrombolónak tartják a szabadelvűeket, és ezen mindig megütköztem. Most viszont azzal kell szembenéznem, hogy ultraliberális gondolkodóként Schiffer Andrástól kell elhatárolódnom, mert cigány- és zsidóellenesnek tartom a politikáját. Sőt az is megfogalmazódik bennem, hogy Schiffer András ezzel a nyilatkozatával feliratkozott az öngyűlölő és önjelölt náci-bérencek listájára.

Örülök neki, hogy Osztolykán Ágnes most nem ül az LMP soraiban. Egyébként is elég régen sejtettük már, hogy Schiffer Andrásnak a Jobbik politikáját bagatellizáló megnyilvánulásai mögött a Janus-arcúság lakozik.

Egy közismert magyarországi roma értelmiségi szokta mondani: A barátaink az ellenségeink. Miután Schiffer András ezzel az interjúval kiiratkozott a demokrata politikusok köréből Osztolykán Ágnes is elmondhatja magáról: a barátai egyben az ellenségei is.

Nagyon régen lehullott már a lepel az LMP-ről. Minden egyes megnyilvánulásuk arról szól, hogy nem lehet más a politika. Schiffer nagyon el van tévedve, ha azt hiszi, hogy egy zöld almával sokáig lehet orránál fogva vezetni egy országot. Ahhoz, hogy bennmaradjon a parlamentben, a romákkal és a romákért kell beszélnie, nem pedig a fasiszta és neonáci célközönséggel.

Abszurdum, hogy Schiffer András legitimálja a fasisztákat és az újnyilasokat Magyarországon a háta mögött olyan élet- és családtörténettel, mint az övé.

Orbán Viktorról már régen tudjuk (a Jobbikosok is elpanaszolják, sértődötten), hogy a szélsőséges párt szövegeit lopkodja és ismételgeti. Mesterházy Attila is bejelentette, hogy ránk, cigányokra, keni a felelősséget a választási bukásukért. Most Schiffer Andrásnak is sikerült beállni a sorba.

Orbán Viktor, Mesterházy Attila és Schiffer András most egy gyékényen árul – és ezzel a szőnyeggel az a baj, hogy nagyon veszélyes terep. Ezen a szőnyegen árulják el a honpolgárok egy jelentős hányadának – a cigányságnak – az érdekeit. Nem is merem elképzelni, hova vezethet egy effajta árulás, mi lehet a következő lépés.

A szélsőséges Jobbik ugyanis nem takargatja a szándékait. Azt produkálja, amit nyíltan vállalt. Ugyanakkor a konzervativizmus, a szociáldemokrácia és a liberalizmus nem kötelezi arra sem a miniszterelnököt, sem a pártelnököket, hogy úgy táncoljanak, ahogyan Vona Gábor fütyül – mégis megteszik.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink