Bogdán Péter blogja

Viktátor a kapu előtt

2014. május 30. | Balog Zsolt

Az EP-választások után azzal van tele a hazai média, hogy a második politikai erővé a Jobbik vált Magyarországon. Nem vagyok politológus, nem is akarom eljátszani, hogy a politikáról tudok annyit, mint ők, ugyanakkor szeretném rögzíteni: nem értek egyet ezzel az állítással.

Az EP-választások után azzal van tele a hazai média, hogy a második politikai erővé a Jobbik vált Magyarországon. Nem vagyok politológus, nem is akarom eljátszani, hogy a politikáról tudok annyit, mint ők, ugyanakkor szeretném leszögezni: nem értek egyet ezzel az állítással. A voksolásnak több tanulsága van, de semmiképpen sem az, hogy Vona Gábor lett a második legfontosabb politikai vezető Magyarországon.

A Jobbik szavazói végtelenül elkeseredettek, ezért ők azok, akik mindig és minden körülmények között elmennek szavazni, mert már nem bírják a terheiket. Ugyanakkor azok, akik anyagilag jobban állnak, azoknak nem fűződik ilyen erős érdekük a változáshoz, ezért kevésbé motiváltak a voksolásra. Vagyis alacsony választási részvétel esetében magasabb a Jobbik támogatottsága, mint egyébként. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a következő négy évben a roma értelmiségi rétegnek nagyon erős, megállás nélküli kampányt kell folytatnia, hogy a romák ugyanúgy felismerjék az érdekeiket, mint a jobbikos szavazók. Mert ha 400.000 romát el tudunk vinni szavazni, akkor a Jobbik 2014-ben nem lehet az első.

Ami pedig az MSZP bukását illeti, arról hasonlóképpen gondolkodom. Egy párt politikáját nem lenne szabad ilyen alacsony választási arányhoz igazítani. Nekik is lehet még esélyük arra, hogy labdába rúgjanak, főleg ha mozgósítják a szavazóbázisukat. A következő négy évben az fogja meghatározni az ország sorsát, hogy a hazai cigányság és a baloldali erők képesek lesznek-e megszervezni magukat – hasonlóan a Fidesz korábbi lépéseihez.

A történelem nem ér véget a tankönyvek lapjain. Mi magunk vagyunk azok, akik továbbírhatjuk – és tovább is írjuk. Hatékony politikai képviseletet csak akkor lehet létrehozni, ha az arra hivatott roma és baloldali értelmiségiek napi kapcsolatot építenek ki a cigánysággal és a szocialista gondolkodókkal. Négy év kemény munkája ugyanazt az elsöprő győzelmet hozhatná 2018-ban, mint amit a Fidesz produkált a polgári körökkel nyolc év ellenzékiség után. Nagy kérdés azonban, hogy felismerik-e a jelenleg ellenzékben lévők az effajta érdekeiket, és hajlandóak-e tenni is érte?

Természetesen létezik az enyémnél lényegesen borúsabb jövőkép is. Nem kevesen látják úgy, hogy semmi esélye sincs a mai vezetésű MSZP-nek. Pontosabb azonban, ha tegnapit mondok, mert tegnapig akár azt az ötletet is lehetséges változatnak gondolhattuk, hogy Mesterházy és Orbán megállapodott a választások előtt. Mesterházy nem csinál kampányt, cserébe kap még négy évet a parlamentben. Nem is csinált.

A megállapodás képtelen feltételezés ugyan, objektíve mégis úgy tűnik, hogy a nem-kampány sodorta be Mesterházyt az országgyűlésbe, abszolút súlytalan figuraként, dísz-ellenzéknek. Viszont épp mikor ezeket a sorokat írom, már vezető hír a napilapokban, hogy Mesterházy minden tisztségéről lemondott.

Új a helyzet, de a következmények már így is előre láthatók. A szocialista párt szét fog esni, megszűnik. Majd alakul valami más, teljesen új emberekkel – négy, de inkább nyolc év múlva. Orbán pedig a következő négy év alatt felmorzsolja vagy bekebelezi legnagyobb ellenfelét, a Jobbikot, és élete végéig hatalmon marad.

A miniszterelnök azt tervezi, a parlamentáris demokráciát elnöki (prezidenciális) rendszerré alakítja át, és ez valóban mutathat ilyen irányba is. Hiszen már régóta rokonszenvezik a Putyin–Medvegyev páros tangójával: egy lépés jobbra, egy balra, majd helycsere. Ha ez a verzió jön be, akkor majd mi is elmondhatjuk: demokratúra van nálunk, ahogyan Oroszországban, csak nem putyinizmusnak hívják, hanem viktatúrának.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink