Bogdán Péter blogja

Eszperantisták holokausztja

2014. június 10. | Bogdán Péter

Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.

A holokauszt 70. évfordulójára emlékezünk idén. Ennek kapcsán a zsidó és roma áldozatokról sok szó esik, ami örvendetes, az viszont legalábbis vitatható, hogy egyáltalán nem beszélnek az eszperantisták és a homoszexuálisok holokausztjáról. Sokszor kifejtettem már álláspontomat az LMBT embertársaimról, ezért most inkább arról írok, hogy miért lehet az eszperantisták irtásáról is beszélni.

Az eszperantó nyelvet a Lengyelországban élő Ludwig Lazar Zamenhof praktizáló szemorvos és amatőr nyelvész alkotta meg. De Adolf Hitler főképpen azt tartotta számon, hogy litván zsidó volt. A Mein Kampfban azzal vádolta meg, hogy a mesterséges nyelvet azért találta ki, mert annak használatával a zsidók fel akarják számolni a világ összes kultúráját. Nem számított, hogy Zamenhof ennek éppen az ellenkezőjét vallotta, s úgy vélte, a semleges közvetítő nyelv, amely senkié – valójában mindenkié. Éppen ezáltal segítheti elő a nemzeti nyelvek megőrzését, ugyanis egyik kultúra sem nyomja el a másikat azzal, hogy a saját nyelvét erőlteti rá a másikra. Ezzel Hitler nem foglalkozott, számára csak az volt fontos, hogy az eszperantó nyelv: a zsidósághoz köthető képződmény. Ráadásul akik ezt a nyelvet beszélték, azok megrögzött demokraták (pláne kommunisták) voltak, és őszintén hittek a szeretet erejében.

A koncentrációs táborok és a gázkamrák „befogadták” az eszperantistákat is. Az egyik legszörnyűbb leírás, amit valaha olvastam, azt beszélte el, hogy a Zamenhof családnak az írmagját is kiirtották. Az egyik rokont a kórházi ágyából hurcolták el a nácik, hogy egyenest a krematóriumba juttassák. Volt mégis egyetlen túlélő gyermek, akit egy kabát alá rejtve tudtak megmenteni.

Számos leírás olvasható arról, hogy a nácik mit műveltek az eszperantistákkal a világháború alatt, de úgy tűnik, ez nem nagyon képes áttörni az emberek ingerküszöbét. Eszperantista cigányként a roma holokauszt fájdalmát a nem romákkal is ki tudom beszélni, de hogy az eszperantó mozgalom lefejezésében mekkora szerepe volt Hitlernek, csak azokkal tudom megvitatni, akik értik is ezt a nyelvet.

Az esztendőből még a fele sem telt el. Lenne még bőven idő arra, hogy – a kormányzat részéről – valaki megkövesse az eszperantó mozgalom áldozatait is. Mert róluk is meg kell emlékezni. Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a háború más áldozatai. Különösen azért érzem ezt fontosnak, mert az előítéleteket és a diszkriminációt nem csak romaként, de eszperantistaként is megélem.

Persze, eszperantistának lenni a mai Magyarországon nem jelent széleskörű kirekesztettséget, ilyen szempontból nem ugyanaz az állapot, mint a roma származás. De fölényeskedő lenézést, megalázó megmosolygást gyakran kivált.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Viktátor a kapu előtt
Az EP-választások után azzal van tele a hazai média, hogy a második politikai erővé a Jobbik vált Magyarországon. Nem vagyok politológus, nem is akarom eljátszani, hogy a politikáról tudok annyit, mint ők, ugyanakkor szeretném rögzíteni: nem értek egyet ezzel az állítással.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink