Bogdán Péter blogja

Félelem

2014. június 24. | Bogdán Péter

Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.

Időnként azzal szembesülök magánbeszélgetésekben és a Facebook közösségi portálon, hogy a romák között is jelen van az antiszemitizmus és a homofóbia. Igaz, cigány körökben sokkal ritkábban találkozom ezzel, mint máshol.

Egyrészt nem értem, hogyan várhatja el valaki, hogy ne nyomják el, ha közben ő elnyom másokat. Másrészt nem létezik olyan vallás a földön, amelyik bármilyen formában elfogadná mások kirekesztését – legalábbis kinyilvánított hitelveiben. Hogy az emberek gyűlölködésre használnak különböző hiteket, még nem jelenti, hogy a vallás alapítójának is ez lett volna a szándéka.

Azon gondolkodtam el, hogy a hazai cigányság egy szűkebb rétegére miért jellemző a kirekesztés, az előítélet. Arra jutottam, hogy ugyanazért, amiért (csak példának mondom) egy mozgássérült vagy éppen egy leszbikus nő fröcsögve cigányozik. Mindkettőnek szüksége van arra, hogy bele tudjon rúgni valakibe – mert ezzel magát igazolja. Igaz, hogy megveti őt a társadalom, de azért mégsem ő van legalul, hiszen még ő is meg tud alázni valakit. Vagyis azok a cigányok, akik zsidóellenesek és homofóbok, a társadalmi nyomás hatására válnak azzá. Mert nekik is szükségük van arra, hogy elmondhassák: nem vagyunk mi annyira utolsók, hogy ne találjunk magunknál is utolsóbbat.

Kiábrándító, hogy ismerőseim között is vannak ennyire gyenge emberek – de végül is nem csodálkozom. 1990 óta hét választást élt meg Magyarország. E majdnem negyedszázad alatt nyilván nem halt meg a szavazók jó része, ezért elmondhatjuk, itt tart hazánk lakosságának szellemi állapota. Huszonnégy év alatt a saját nyakába ültette Torgyán Józsefet, háromszor Orbán Viktort, egyszer a MIÉP-es Csurka Istvánt és kétszer a jobbikos Vona Gábort. Ez a nép engedte, hogy az említett négy ember, aki igazán nem képvisel komoly szellemi magaslatokat, ráüljön a nyakára. Vagyis az egész országnak a szellemi színvonala ott van Torgyán József, Orbán Viktor, Csurka István és Vona Gábor alatt. (És ne keverjük ezt össze egyetemi végzettségükkel.) Nagyon-nagyon mélyen.

Nem én mondtam, de nagyon igaz: minden népnek olyan vezetői vannak, amilyeneket megérdemel. És mivel Magyarország ezt a négy embert a törvényhozásba emelte, már meg sem lepődöm azon, ha a mérgező butaság a cigányok köreiben is pusztít. Miért éppen a romák lennének kivételek? Elvárhatnám persze, hogy minden cigány tökéletes legyen – ugyanúgy, ahogyan minden nem cigány is –, de az élet nem az én akaratom szerint alakul.

Mértékadó roma vezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal. Már csak azt nem tudom, mit kezdjek egy közismerten homoszexuális roma közéleti szereplővel, aki annyira fél a kirekesztéstől, hogy miközben én értük harcolok, ő a Meleg Büszkeség Napján a homofóbokkal skandálja az utcán, hogy „mocskosok”.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Viktátor a kapu előtt
Az EP-választások után azzal van tele a hazai média, hogy a második politikai erővé a Jobbik vált Magyarországon. Nem vagyok politológus, nem is akarom eljátszani, hogy a politikáról tudok annyit, mint ők, ugyanakkor szeretném rögzíteni: nem értek egyet ezzel az állítással.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink