Bogdán Péter blogja

Létszámstop

2014. július 3. | Bogdán Péter

Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.

Lassan egy éve kutatgatok a Széchényi Könyvtárban meg a Szabó Ervinben. Anélkül, hogy felfigyeltem volna rá, belopakodott az életembe az a fajta munka, amit remélhetőleg a következő évtizedekben csinálni fogok. A napokban bejelentkeztem az Országgyűlési Könyvtárba is, azóta fenséges környezetben és mély csendben bogarászom a hazai roma politika történetét.

Felidéződik Hága Antónia, Daróczi Ágnes, Bársony János, Horváth Aladár, Setét Jenő, Zsigó Jenő, Osztojkán Béla, Makai István, Raduly József, Fátyol Tivadar, Fátyol Mihály, Hranek Ferenc, Hegyesiné Orsós Éva alakja, és közben végiggondolom, hogy a romák szempontjából egy-egy történelmi pillanat miként hatott az én életemre, vagy miként csatlakoztam egyik-másik közéleti szereplőhöz az események sodrában. Ahogy feltárul előttem a hazai cigányság múltja meg a sajátom, rádöbbenek, hogy a politikai harcok, küzdelmek és viták miként emelték ki a magyarországi romákkal együtt az én fejemet is abból a mocsárból, amit minden cigánynak szánnak ebben az országban.

A napilapok hasábjaiból kibontakozik a saját eszmélésem története. A folyamat, amelynek eredményeként én is elmondhatom, amit Péli Tamás: kettős arany pántot viselek a homlokomon: roma gyökereimet nem veszettem el, mégis integrálódni tudtam cigánymagyarként. Ma, 2014-ben elmondhatjuk, hogy romokban hever a roma értelmiség több évtizedes munkája, és ma már annak is örülhetünk, ha nem kerülnek hatalomra olyanok, akik kémiai kasztrációt és koncentrációs táborokat ígérgetnek nekünk. De azt nem tudják megmásítani, hogy sokan emeljük fel a fejünket. Engem már biztosan nem lehet meggyőzni arról, hogy cigányként söpredék volnék, és arról sem, hogy a fekete hajam miatt nem érezhetem magam magyarnak. Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, épp olyan értékes vagyok, mint bárki más. Ebből adódóan tehát ugyanannyi tisztelet jár nekem is. Ebből kimozdítani engem nem lehet, és bízom benne, hogy azokat sem, akiknek fejét – hozzám hasonlóan – a roma értelmiségi elődök szintén felemelték. El lehet minket égetni, meg lehet minket gyötörni, de az egyenrangúság érzése örökre megmarad bennünk. És ha csak egy ember is lesz, akiben ez megvan, akkor ő képes lesz újraindítani az önépítés fáradságos munkáját.

Ebből az alapállásból nevetségesnek és együgyűnek tartom azokat, akik az interneten és a napi politikában „cigánybűnözésről” beszélnek. Nekem, integrálódott cigánymagyarnak egyértelmű, hogy ugyanolyan értékes ember vagyok, mint bárki más. Éppen ezért az is természetes, hogy lehetek pedagógus, újságíró és kutató. És tudom azt is, hogy ezekből következően a bűnözéshez való viszonyomat a szociális helyzetem határozza meg, vagyis hogy agyonkeresem-e magam – vagy éhezek és nyomorgok. Akik viszont „cigánybűnözést” emlegetnek, azok azt mondják ki, hogy minden cigány bűnöző. Tehát én is. Vagyis fogalmuk sincs arról, hogy létezik cigánymagyar identitás, nem tudják, hogy a cigányok egyenrangúak a nem cigányokkal, és el sem tudják elképzelni, hogy például cigány ember fel tudja magát küzdeni a diplomáig – mert azért az nagy küzdelem. És – meglepő, nem? – említést sem tesznek a nem roma bűnözőkről, pedig annak nyomán talán meg is alkothatnák a „magyarbűnözés” fogalmát.

Ugye nem hiányzik innen semmilyen kommentár? De hadd idézzem inkább Hofi Gézát: „A bunkó egy szép nagy réteg. Belőlük miért nincs létszámstop?” Ez most különösen aktuális lett, mert az MSZP a Pásztor Albertet indítja Miskolcon polgármester-jelöltként. Ő híresült el arról, hogy rendőrkapitányként cigányozott. Erre elcsapták, aztán az össznépi tüntetés hatására visszahelyezték. Ha az MSZP már akkor együtt tüntetett a Jobbikkal Pásztor Albert visszahelyezéséért, és korábban maga a Jobbik is szívesen indította volna őt – akkor Hofi Géza most azt kérdezné: „az MSZP-sekből miért nincs létszámstop?”

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Kinek kérdés?
Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Viktátor a kapu előtt
Az EP-választások után azzal van tele a hazai média, hogy a második politikai erővé a Jobbik vált Magyarországon. Nem vagyok politológus, nem is akarom eljátszani, hogy a politikáról tudok annyit, mint ők, ugyanakkor szeretném rögzíteni: nem értek egyet ezzel az állítással.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink