Bogdán Péter blogja

Kinek kérdés?

2014. július 8. | Bogdán Péter

Hadd üzenjem azoknak, akik szerint a cigánykérdés kérdés: álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat, mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett.

A cigánykérdés kifejezés valójában azt jelenti, hogy a többségi társadalom tagjainak fogalmuk sincs arról, miként lehetne leküzdeni a hazai romák problémáit. A mérleg másik serpenyőjében pedig az van, hogy a közösségükért tenni akaró cigány értelmiségieknek minden felmerülő problémára van válaszuk, csak az illetékes nem roma elit nem hajlandó odafigyelni a szavukra. Ennek sok esetben az az oka, hogy akkor át kellene adniuk a roma értelmiségieknek jól fizetett állásaikat, amelyeket éppen azért kaptak, hogy gondolkodjanak a hazai cigányság gondjainak megoldásán. Mivel hosszú évtizedek óta probléma a cigánykérdés a nem roma elit számára, úgy döntöttem, hogy összegyűjtöm mindazokat a lehetséges válaszokat, megoldásokat, amelyeket az imént említett ok miatt nem vettek, nem vesznek figyelembe.

A romák képzetlenek, tehát ebből következőleg képezni kell őket. Alkalmassá kell őket tenni arra, hogy be tudjanak lépni a munkaerőpiacra. Ez az államkassza szempontjából is jó megoldás, mert ha álláshoz jutnak, az csökkenti az állam szociális kiadásait, viszont növeli adóbevételeit. A képzésnek multi- és interkulturális közegben kell történnie, mert egyedül ez a környezet alkalmas arra, hogy azok a roma és nem roma gyermekek, akiknek felnőttként meg kell találniuk a helyüket a munkaerőpiacon, képesek is legyenek erre. A roma gyermekek esetében pozitív diszkriminációt kell alkalmazni, azaz ösztöndíjat kell adni a jó tanulmányi eredményért, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy a hátrányos helyzetű nem roma gyermekek is hasonló támogatásban részesüljenek.

Fel kell számolni az összes szegregált osztályt az országban, és mindenhol be kell vezetni a multi- és interkulturális csoportos pedagógia módszereit. A roma középiskolások, egyetemisták és főiskolások számára szabadegyetemeket kell szervezni a Romaversitas Láthatatlan Kollégium és a Roma Keresztény Szakkollégium mintájára. Az iskolai napközik helyett állami szintre kell emelni a tanodai tanulás rendszerét azon roma és nem roma diákoknak, akiknek a szociális helyzete ezt indokolja.

Nem elég a roma gyermekeket képezni, a szülőkre is figyelni kell. Egyrészt életmód-tanfolyamokat kell szervezni, amelyek a családtervezéstől az egészségmegőrzésig, az álláskeresési stratégiáktól a vállalkozói ismeretekig felölelik a legelemibb tudásanyagot – egyetemben az emberi jogi felvilágosítással. Mindemellett a roma felnőtteket pozitív diszkriminációban kell részesíteni az oktatás területén, azaz lehetővé kell tenni, hogy megszerezzék az általános és a középiskolai végzettséget, továbbá szakmát – és mindezt ösztöndíjjal megtámogatva.

A foglalkoztatáspolitikát illetően olyan közmunkát kell biztosítani a képzetlen romáknak, amely nemcsak tisztán tartja az ország településeit, de növeli a turisztikai vonzóerőt is. Így mindjárt négy legyet lehet ütni egy csapásra: munkát kapnak a romák, csökkennek a szociális kiadások, növekednek az adóbevételek, a turisztika erősödése pedig az egész országot gazdagítja. Adómentességet (vagy legalábbis erős adókedvezményt) kell adni a cégeknek és a vállalkozóknak minden roma alkalmazottjuk után. Pozitív diszkriminációs kvótát kell bevezetni, vagyis azokban az esetekben, amikor a roma és a nem roma munkaerő képzettsége között nincs különbség, el kell érni, hogy az alkalmazott romák aránya 5-10 százalékos legyen az adott munkahelyen.

Megfizethető bérű szociális lakásokra van szükség a roma gettók felszámolása érdekében. Az építkezésekbe nagy arányban be kell vonni az iskolázatlan romákat.

Országos hatókörű, minden megyeszékhelyen irodával rendelkező kisebbségi jogvédő intézményhálózatot kell létrehozni, hogy szembe lehessen szállni a romákat sújtó hátrányos megkülönböztetéssel.

Létre kell hozni az 1950-es évek vége óta követelt Roma Oktatási, Kulturális, Tudományos, Művészeti Központot és Múzeumot, és ennek falai között meg kell alapítani a lehető leggazdagabb romológiai könyvtárat. Az eltűnőben lévő roma tárgyi kultúrát e múzeumban kell megőrizni. Galériát kell kialakítani a roma képzőművészeti kiállításoknak. Létre kell hozni a lehető legszélesebb tudományos kollégiumot, illetve el kell indítani a kutatói projekteket.

El kell indítani egy országos roma rádiót és televíziót, amelynek magához kell vonzania azokat a roma újságírókat, akik az elmúlt egy-két évtizedben kerültek ki a különböző műhelyekből.

Meg kell oldani a romák parlamenti képviseletét. A cigány kisebbségi önkormányzati rendszert vagy fel kell számolni, vagy olyan közjogi jogosítvánnyal ellátni, hogy valóban képesek legyenek a romák kulturális autonómiáját megvalósítani, iskolát és egyéb intézményt fenntartani.

A történelem tankönyvek szerves részévé kell tenni a roma történelmet, Indiától a XXI. századig, és részletesen fel kell dolgozni bennük a romák és nem romák együttélésének történetét. Az irodalom tankönyvekben meg kell jelennie Lakatos Menyhért, Bari Károly, Jónás Tamás, Choli Daróczi József, Horváth Gyula és Osztojkán Béla írásainak és életművének. A rajzórákon a művészettörténeti előadások keretén belül beszélni kell a hazai roma képzőművészek alkotásairól. Az egyetemekről, főiskolákról nem szabad kiengedni úgy a fiatalokat, hogy ne találkoztak volna a romák történelmével, szociológiai, szociálpolitikai, kulturális antropológiai jellemzőivel, és a legalapvetőbb szociálpszichológiai ismeretekkel. Ugyanez igaz a rendőrképzésre is: elengedhetetlen, hogy egyre több cigány rendőrt küldjenek ki az utcákra.

Természetesen ez csak egy felszínes felsorolás, hiszen minden egyes pontról órákat lehetne beszélni, és a szakirodalom garmadáját mögé pakolni. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a cigánykérdésre adott e vázlatos válaszok is elég demonstratívak ahhoz, hogy a vezetésre és cselekvésre alkalmatlan pártkatonák és hivatalnokok ne mondhassák: a cigánykérdés – kérdés. Hadd üzenjem nekik, hogy álljanak csak fel a jól fizetett munkahelyükről, és adják át nekünk a posztjukat. Mert ennyi pénzért belőlünk, roma értelmiségiekből legalább haszna is lenne az államnak, a mostani pénzpocsékolás helyett. Ha pedig ez nem történik meg, akkor a roma értelmiségnek az javaslom, hogy ne csak az erőszakmentességet hirdető Martin Luther King és az afroamerikai polgárjogi aktivista, Rosa Parks példája lebegjen a szemük előtt, hanem a kemény szavú Malcolm X-é is.

További cikkek a rovatból
Megmaradunk egymásnak örökre!
Tisztességre, becsületességre tanítottál. Kérlelhetetlenül visszautasítottad a megalkuvást, az önámítást és a felkészületlenséget. Nagyon sokat tanultam tőled, számomra élő történelem voltál.
Egy kisvárdi jány
Feleségem édesanyja – saját szavajárása szerint – „kisvárdi jány” volt. 1947-ben született a szabolcsi kisvárosban, de élt Pátrohán, Debrecenben, Budapesten, s legvégül Szigetszentmiklóson is – de a szíve mindig Kisvárdán maradt.
Gondolatok Gyurcsány Ferenchez
Gulyás Márton, Setét Jenő, Bandor Bea magánemberként próbálta gyakorolni a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát egy olyan rendezvényen, amely állítólag azért jött létre, hogy ők ezt megtehessék. Ehelyett verést és fenyegetést kaptak. És ami talán a leginkább gyomorforgató, hogy egy nőt is megvertek volna a DK-s szimpatizánsok, ha nincs ott a férje.
Törlesztés
Ismerve a politika világát meg a politikusokat, tartok tőle, hogy Osztolykán vállalni fogja az LMP őszi bohócának szerepét. Csakhogy ezzel minket, roma értelmiségieket járat le.
Létszámstop
Büszkén nézek minden ember szemébe, mert egyenrangúnak érzem magam ebben az országban, és széles e világban is. Bár nem tartom magam többre senkinél, ugyanolyan értékes vagyok, mint bárki más, és ebből adódóan ugyanannyi tisztelet jár nekem is.
Levegőt!
Mit mondhatok? A harmincötödik születésnapom előtt eszembe jutott, hogy halandó vagyok: már nem olyan magától értetődő, hogy minden nap fel fogok kelni, és lesz olyan pillanat, amikor örökre lehunyom a szemem.
Félelem
Mértékadó romavezetők körében az antiszemitizmus és a homofóbia elutasítása nem kérdés. Szerencsére, a hangadók megértették, hogy nem kell sem zsidónak, sem melegnek lenniük ahhoz, hogy megvédjék ezt a két kisebbséget. Ráadásul vállalták, hogy akár nyilvánosan is lefolytatják a vitákat a saját táborukon belül az antiszemitákkal és a homofóbokkal.
Filozófusok árnyékában
Ahogy néztem a szegénység és gazdagság egyvelegét, eldöntöttem magamban, hogy ha egyszer én is hajléktalan leszek, akkor a Filozófiai kertben fogom nyugovóra hajtani a fejemet. Mert jobb hajléktalannak lenni a filozófusok árnyékában, mint a Népszínház utca járdakövén.
Eszperantisták holokausztja
Legalább annyit megérdemelnénk, mi magyarországi eszperantisták, hogy egy hazai Zamenhof-szoborra is kerüljön kormányzati koszorú. Ugyanis a megölt eszperantista felebarátaim ugyanúgy emberek voltak, mint a világháború más áldozatai.
Viktátor a kapu előtt
Az EP-választások után azzal van tele a hazai média, hogy a második politikai erővé a Jobbik vált Magyarországon. Nem vagyok politológus, nem is akarom eljátszani, hogy a politikáról tudok annyit, mint ők, ugyanakkor szeretném rögzíteni: nem értek egyet ezzel az állítással.
Blogok
Nótár Ilona blogja
És változunk Idősíkok között
Bogdán Péter blogja
Megmaradunk egymásnak örökre! Egy kisvárdi jány

Támogassa a Sosinet.hu-t!
Ajánló
1/3
Kövess minket
Partnereink
Támogatóink