Bár kutatást nem végeztem, én is érzem, hogy ritkábban látható címlapokon a „Costa Concordia magyar áldozata” mondat, mint más tragédiák esetében, amikor nem romák az áldozatai egy katasztrófának vagy terrortámadásnak. Persze, tudom, nem szabad tragédiákat összehasonlítani, ráadásul egyes esetekből nehéz kiindulni, hiszen valaki más hozhat olyan példát, amikor egy eseményt éppen azért kap fel a média, mert romákkal történt meg. Erre én felhozhatok egy másik történetet, és akkor órákon át vitatkozhatunk anélkül, hogy bármelyikünknek igaza lenne.

Internetes fórumokat olvasgatva érezhető, több cigány is úgy véli, hogy keveset foglalkoztak a médiában Fehér Sándor tragédiájával. Az is szembeötlő, hogy hősként tekintenek a hegedűművészre. Ez egyébként nem meglepő, hiszen minden meg volt benne, még életében is, hogy példakép legyen, majd önfeláldozóan viselkedett egy tragikus helyzetben.

A Metropol újság cikkében is megemlíti, hogy egy kommentelő azt írta, Sándor lopni ment vissza a hajóra. A hozzászóló maximum arra alapozhatta ocsmány és kegyeletsértő véleményét, hogy a fejében a cigány és a lopás két összetartozó kifejezés. Nem is ismerhette az elhunytat, azt meg pláne nem tudhatta, mi történt a hajón.

Sokan úgy vélik, itt tart a magyar közélet, ez az ország így áll a cigányokhoz, és nincs mit tenni. Valljuk be, ez a kényelmes és egyszerű felfogása a történteknek. Nekünk, romáknak kell tennünk azért, hogy fent maradjon Fehér Sándor emléke. Sőt, nem csak a romáknak, hanem mindenkinek, aki úgy érzi, meg kell mutatni azt is, ha egy magyarországi cigány hegedőművész tragédia áldozata lesz, előtte pedig önfeláldozóan viselkedik. Mert nem csak arról kell beszélgetni, hogy micsoda rasszista országban élünk, és ne csak az legyen téma, ha a romák bűncselekményt követnek el.

Aki hisz abban, hogy a leegyszerűsített párbeszédeken túl kell lépni, az most igenis tegyen azért, hogy méltó emléket állítsunk a „Costa Concordia igazi kapitányának”!

Egy kormányról nem csak az emlékezetes nyilatkozatok alapján lehet ítéletet alkotni. Olykor kevés az, ha a regnáló kormány politikai hit- és értékvállalása azért kerül össztűz alá, vagy azért vált ki szolidaritást, mert vagy egyetértünk az aktuális miniszterelnökkel, vagy nem. Az is fontos lenne, hogy a konkrét munkáról mondjunk véleményt. Mivel az mindenkit izgat, hogy mennyire lesz üres a zsebe, vagy mennyire tömik meg, érdemes egy kormány gazdaságpolitikai lépéseit is vizsgálni, vagy arra összpontosítani, hogy egy konkrét gazdaságpolitikai intézkedésnek milyen társadalmi hatása van, és hogy mit árul el az adott kormányzat/miniszterelnök elképzeléseiről.
Ilyen megfontolások miatt ástam bele magam az idei és az előző évi jogszabályokba, az adók és járulékok kiszámításába, és olyasmire bukkantam, amitől felszisszentem. Konkrétan a családi adókedvezményekre gondolok. Arra a rendszerre, amely a gyermekvállalást egy vagy két gyerek esetén azzal támogatja, hogy gyermekenként és havonként 62.500 forinttal csökkenti az összevont adóalapot, míg három, vagy annál több gyermek esetén szintén havonta és egyénenként 206.250 forinttal. Most azt gondolhatják, hogy miért „sziszegek”, hiszen pedagógusként nem is akarhatnék mást, mint hogy a kormány teljes mellszélességgel támogassa a gyermekvállalást. A saját érdekem is ezt kívánja, hiszen biztos lehetnék abban, életem végéig lesz elég diák ahhoz, hogy tanárként dolgozhassam.
Igen ám, de ez a támogatási rendszer csak azoknak a pedagógusoknak jó, akik alkalmatlanok arra, hogy szociálisan hátrányos helyzetű gyermekekkel is foglalkozzanak. Ugyanis a fent jelzett számokat a társadalmi mutatókkal egybevetve kiderül, hogy a tudatos elittermelés irányába megyünk, és egyáltalán nem a szegény családok megsegítéséről van szó.
Miközben az összevont adóalap az egy vagy kétgyermekesek esetében 62.500 forinttal csökkenthető minden utód után, s ennek megfelelően kiskorúnként 10.000 forinttal kell kevesebb személyi jövedelemadót fizetni havonta, addig a háromgyermekesek esetében a 62.500 forint családi kedvezmény helyett már 206.250 forintot lehet igényelni fejenként, ami havonta 33.000 forintos személyi jövedelemadó csökkentést jelent minden gyermek esetében, azaz összesen 99.000 forintos többletbevételt.
A probléma az, hogy az adóalapot csökkentő családi kedvezmények maximális igénybe vételéhez legalább a kedvezmény összegének megfelelő összevont adóalappal kell rendelkeznie az adózónak. Vagyis egyáltalán nem alacsony jövedelemmel! Ugyanis a túl alacsony fizetések esetén nem vehető igénybe az első két gyerek esetében a 10-10, három gyereknél pedig fejenként a 33 ezer forintos többletet jelentő adókedvezmény maximális összege, amennyiben a szóban forgó szülő egyedülálló, vagy ha nem egyedülálló, de munkanélküli a férje vagy a felesége. Ha az adóalap nem eléggé magas, akkor azt nem lehet a törvényben előírt szinttel csökkenteni, hisz az adóalap mínuszba nem csúszhat. Ugyanakkor a családi kedvezmény maradványát sem tudja érvényesíteni megosztással az adott személy (a társa munkanélkülisége miatt vagy mert egyedülálló).
Vagyis: minimálisan havi bruttó 62.500 forintot kell keresni, ha valaki egyedülállóként maximális mértékben akarja a családi kedvezményt érvényesíteni. Ha ilyen szegény, akkor ne legyen egy helyett két gyermeke, csak ha van párja, aki szintén legalább havi bruttó 62.500 forintot keres. Miért? Mert a családi kedvezmény megosztása révén is érvényesíthető a támogatás a második gyerek után, de a másik családfenntartónál is legyen meg a minimum havi bruttó 62.500, különben nincs miből élvezni az említett támogatást..
Leegyszerűsítve: egyedülálló személy havi 62.500-as jövedelemmel csak egy gyerek után veheti igénybe a családi kedvezményt, ha több volna neki, azokra nem, mert nincsen olyan, ugyanennyit kereső társa, akinek jövedelme alapján érvényesíthetné – lásd előbb. S persze azok sem kapják meg, akiknek a párja keres ugyan, de a jövedelem nem legális, például adózás nélkül kerül zsebbe. Arról nem is beszélve, hogyha egy családban egyik szülőnek sincs olyan jövedelme, amely után adókedvezményt tudnának érvényesíteni, akkor öt gyerek esetén sem részesülnek a családi kedvezményből. Vagyis a kedvezményt egyedül és maximális mértékben csak akkor lehet igénybe venni, ha valakinek van – és elég magas is – az összevont adóalapja. Hiszen valamiből le is kell vonni két gyerek esetén az éves szinten 1.500.000 (2×62.500×12), vagy három kiskorú esetében a 7.425.000 (3×206.250×12) forintos családi kedvezményt ahhoz, hogy az előbbi esetben 20.000, míg az utóbbi esetben 99.000 forinttal lehessen csökkenteni havonta a személyi jövedelemadót.

Ha ezt a visszájáról kezdjük vizsgálni, oda jutunk, hogy három gyermek esetén a szupergazdag egyedülálló szülő veheti igénybe a maximális családi kedvezményeket. Vagy olyan pár, ahol a férj és feleség túlképzett, jól szituált, hogy minimum (évi) 7.425.000 forint családi kedvezményt tudnak érvényesíteni, amiért cserébe az állam is ad havonta nekik 99.000 forintot adócsökkentés formájában. És ezt a támogatást olyan szülők is megkapják, ahol mondjuk az apa egyedül is igénybe tudja venni a 7.425.000 forintos családi kedvezményt, miközben a feleség szintén jól keres.
Az online szoftver segítségével végzett számításaim szerint körülbelül havi bruttó 540 ezer forintos bérrel kellene rendelkeznem három gyermek mellett, ha a törvény szerint nekem járó 99 ezer forintos többletfizetést egyedül akarnám érvényesíteni. Tudniillik bruttó 540 ezer forintos bér esetén lenne 101.002 forint a személyi jövedelemadóm, amiből a 99 ezer forint családi kedvezményt már le lehetne vonni a három kicsi után, amelynek következtében csupán 2002 forint jövedelemadót kellene befizetnem.
Mi következik ebből? Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője azt méregette a közelmúltban, mekkora legyen az országgyűlési képviselők fizetése. Ha a 386 honatya a Lázár javasolta jövedelmet élvezi, akkor három gyermek után már megkaphatná a 99 ezer forintos családi kedvezményt akkor is, ha a párja munkanélküli lenne. Viszont egy akadémiai nagydoktorival rendelkező háromgyermekes egyetemi professzornál ez már problémásabb. Mert ha egyedülálló, akkor a bruttó 437 ezer forintos jövedelme kevés a 7.425.000 forint családi kedvezmény igénybevételéhez. Több mellékkeresetre lenne szüksége, mert egyébként elbukná az 1.419.600 forint támogatást. Ebből az következik, hogy mindenképpen olyan társra volna szüksége, aki annyit keres, hogy be tudja kasszírozni a megosztás révén az 1.419.600 forintot.
Viszont ha a köztársasági elnök most lenne virgonc ifjú, akkor a jelenlegi státuszában szintén igénybe vehetné a havi 99.000 forintos családi kedvezményt, akár egyedülállóként is, ha három kiskorú gyermekről gondoskodna 2012-ben. Mint ahogy a 100 leggazdagabb magyar is. És akár odatartoznak, akár nem, a volt kormányfő Gyurcsány Ferenc és volt SZDSZ-elnök Kóka János is jogosult elviekben a három gyermek után járó maximális támogatásra, sőt, a mostani kormányfő, Orbán Viktor is. És nem említettem a Magyar Nemzeti Bank elnökét, meg a többi bankvezért, vagyis azokat, akiknek igazán van mit aprítani a tejbe.
Remélem, már értik, hogy miért sziszegek. Egyfelől örülök a tehetősebb diákok még jobb kilátásainak, de mégiscsak vérzik a szívem azokért a roma és nem roma növendékeimért is, akiken az Orbán-kabinet nem akart segíteni. Talán azért nem, mert a szüleik nem tartoznak az urakhoz. Nekik ugyanúgy „el kell kárhozniuk” a szegényeket kirekesztő, elitokratikus viktatúra építése miatt, mint az értelmiségnek a kádárista diktatúra idején. Így születik meg a szép, új világ, amelyben az elit tagjai – a hatalmas vagyonuk mellé – állami segítséget is kapnak elitgyermekek vállalására. Ha esetleg tanárképzőre járnak majd, tanulni fogják pedagógiatörténetből, hogy valamikor voltak hátrányos helyzetű gyermekek is. Mondjuk Jászladányon. Csak mire az elitokrácia kiépült, éhen haltak, mert az ottani gyermekek szülei nem voltak annyira képzettek és tanultak, hogy megfelelő állásuk révén legalább 7.425.000 forint családi kedvezményt érvényesíthettek volna három gyermek vállalásáért.
És gyanakodni kezdek! Lehet, hogy az elitokraták nem is akarták a hátrányos helyzetű gyermekek túlszaporodását, mert már így is elég gondot okoztak. Ezért született a döntés, hogy a közpénzek a szegények helyett inkább a gazdagok felé áramoljanak. Egyszerű: ezzel növekszik a problémamentes gyermekek aránya a problémásakkal szemben. Attól tartok, hogy az elit pedagógiatörténete a lopakodó (etnikai és szociális alapú) népirtást inkább nemzeti sikersztoriként fogja értékelni. Csakhogy a nemzet fogalmából nem érti bele, sőt kizárja az elesett cigányokat és nem cigányokat.
Régen tanítottam már 1956-ot, de mostanában sokat kellett beszélnem a francia forradalom kitörésének gazdasági okairól. Még nem épült ki teljesen az elitokratikus viktatúra, ezért lehet és kell is róla beszélni. Mint ahogyan 1848-ról, Petőfiről, meg arról, hogy „Habár felül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!”

Tóth Imre Miklós a megmozdulás szellemi atyja, aki munkatársának elvesztése után döntött a menet megszervezése mellett. Kohászatban dolgozó kollégája a kilátástalan helyzet miatt menekült az öngyilkosságba. Gúr Nándor, az MSZP Borsod megyei elnöke támogatja a vonulókat, akik mínusz húsz fokban is útnak indulnak. Szerinte ez az akció négymillió ember segélykiáltása. A Fidesz azonban sajnálkozását fejezte ki, hogy az MSZP a szegény sorsú emberek helyzetét – szerintük – pártpolitikai célokra használja.
Csendes József szociológus Miskolcon él. Ő is útnak indul a többiekkel. Megalázónak és nevetségesnek tartja, hogy diplomával 47 ezer forintból kénytelen megélni a családjával, két éve hiába keres, nem kap tisztességes állást. „Az emberek dühösek, és ki akarják fejezni az elégedetlenségüket. Remélhetőleg minden településen csatlakozni fognak majd a kezdeményezéshez, de bízom benne, hogy a felvonulás a nyolc nap alatt végig békés marad.”

szólj hozzá: Akár Megasztár is lehet?

Hallgasd!

View Photo Album

szólj hozzá: Luigika & G-Land & Ricardo

szólj hozzá: C Street Rádió

Horváth Béla

Vannak dolgok az életben, melyre sokan azt mondják, hogy lehetetlen. Ha mégis eléri valaki, akkor is a lehetetlen kategóriában marad – mert a kivétel erősíti a szabályt. Ezért amikor a magyar művészvilágban Horváth Béláról esik szó, sokan mondják még ma is: jó, jó, elérte, de ez lehetetlen. Nézzük, mit vitt véghez a magyar fiatalember.

Horváth Béla baljával még el sem érte a hegedű húrjait, de már a hangszer volt a kedves játéka. Ahogy az évek teltek, egyre komolyabban vette a játékot, és négyéves korára már szépen, kifejezően és tisztán hegedült. Sok zenész jósolta, hogy a gyerek nagyon sokra fogja vinni. Így is lett.

Ötévesen benevezték a prágai nemzetközi versenyre, ezt megnyerte. Az eredmény rávilágított a kisfiú páratlan adottságaira. Szülei ezután egyre több gyakorolásra ösztönözték. Bár annyira ösztökélni nem nagyon kellett; édesapja elmondása szerint a hangszer szinte egész nap a kezében volt, és küldeni inkább a játszótérre kellett, sétálni, vagy a hangszeres játék helyett valami mást is csinálni.

Az ifjú tehetség egyre virtuózabban bánt a hegedűvel. Ráadásul két műfajban is remekelt, kitűnően művelte a magyar cigányzenét, de ugyanígy a klasszikusokat is. Sorra nyerte a hazai és a nemzetközi prímásversenyeket. A legtöbb szakmabeli mégis úgy vélte, hogy ezt az adottságot, tehetséget és hozzáállást a klasszikus zenében kellene kiteljesítenie.

Béla megtanácskozta szüleivel a szóba jöhető célokat, és döntöttek: tizennégy évesen a konzervatóriumban (Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola) tanult tovább. A magyar cigányzenei műfajban elért szép eredményeit ezzel a lépéssel lezárta. Méltóságteljesen búcsúzott a műfajtól, tizenöt éves korában adták ki az „Ilyen még nem volt” című dupla cédéjét; az egyik lemezen klasszikusokat, a másikon a magyar cigányzene legszebb és legvirtuózabb műveit játssza el.

Tizenhat éves konzisként már több nagy komolyzenei koncertet tudhatott maga mögött, játszotta például Henryk Wieniawski virtuóz D-dúr polonézét a Vigadóban, Csajkovszkij D-dúr hegedűversenyét pedig a Zeneakadémia nagytermében – mindkét alkalommal telt ház előtt. Pálya- és kortársai joggal tartottak tőle, mert ha országos, európai vagy nemzetközi komolyzenei versenyeken Bélával együtt indultak, sokak esélyeit csökkentette. Számos versenyt megnyert, valamennyin pedig dobogós helyeken végzett.

A konzervatórium után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytatta a tanulmányait Szenthelyi Miklósnál. Már az első egyetemi éveiben hangoztatta, hogy minél több külföldi kurzuson szeretne részt venni, sőt ha lehet, valamelyik külföldi zeneakadémián szeretné folytatni tanulmányait. Ekkortájt adódott lehetősége részt venni példaképe, Pinchas Zuckerman mesterkurzusán. Ennek során Zuckerman jövőbeli terveiről kérdezte Bélát, aki vázolta elképzeléseit, de azt is elmondta, hogy a külföldi zeneművészeti egyetemek magas tandíját a családja nem tudná kifizetni. Zuckerman válaszként elintézte, hogy Béla ösztöndíjjal folytathassa tanulmányait az ő tanítványaként, a Manhattan School of Musicban.

Béla élt a lehetőséggel, alapdiplomát szerzett, majd elvégezte a mesterképzőt is. Tanulmányai ideje alatt nagyon sok hangversenyt adott New York különböző koncerttermeiben, köztük a híres Carnegie Hall 2800 személyes nagytermében, és a 600 és 270 személyes kistermekben is.

Tanulmányai végeztével felmerült: most hogyan tovább. Mivel mesterének tanársegédjeként Horváth Béla tanulmányi ideje alatt is tanított, és hozzáállása, pedagógiai stílusa megfogta Zuckermant, ezért lehetőséget kapott, hogy tanítson a Manhattan School of Musicban.

Így hát a művész-tanár napjai a következőképpen zajlanak: hegedűórákat tart, próbál, koncertezik. Vagyis élete a hegedűjáték körül forog, valamint a körül a tizenhárom fiatal tehetség körül, akik éppen az ő keze alatt válnak hónapról hónapra egyre jobbá, hogy egyszer ők maguk is hegedűművészek legyenek.

szólj hozzá: Horváth Béla sikerei

Banyák József

Ül egy fiatalember a zongoránál. Banyák József játszik, és most a szó minden értelmére lehet gondolni. Élvezi, amit művel, az éppen zajló Országos Bárzongorista versenyen muzsikál. Eddigi három fordulóból hármat megnyert. Még három vár rá, és – ahogy az egyre szűkülő mezőnyben mindenkinek – azt kell bizonyítania, hogy ő a legjobb. De akik idáig eljutnak a versenyben, már mind a legjobbak. Méltó képviselői a magyar zeneművészetnek, és ennek a különös műfajnak, a bármuzsikának. Ebben ugyanis mindent kell tudni, bécsi klasszikusokat és jazz klasszikusokat, dalokat, népdalokat, nótákat, sanzonokat, tegnapelőttieket, tegnapiakat, maiakat – és az egészet úgy ötvözni, hogy a vendéglátóhely közönsége nagyon jól érezze magát.

Banyák József hegedű szakon kezdte a tanulmányait, de a tapasztalat megmutatta, hogy a zongorához sokkal nagyobb a tehetsége. Így hát váltott, és pianistaként viszi most tovább a Banyák nevet. Tanít az Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnáziumban, mellette rendszeresen koncertezik. Az éppen zajló bárzongorista versenyről és a versenyzőről szól videóriportunk. Ami azonban ott nem hangzik el, csupán a muzsikából hallatszik ki, hogy Banyák József kivételes helyzetben van. Egyik nagybátyja ugyanis Banyák Kálmán hegedűművész.

Banyák József portréja nem volna teljes, ha nem idézzük fel az alakját annak az embernek, aki mérték és példakép számára. A hangszerkészítők »Hangszer és zene« lapjában Halper László írta meg a kiváló művész életútját. Az ő cikke alapján idézzük Banyák Kálmán életének néhány anekdotikus részletét.

Banyák Kálmán 1927-ben született Kunszentmiklóson. Tizenkét évesen megnyert egy felnőtt nemzetközi zenei versenyt. Az ötvenes évek elején először a miskolci színházhoz került, majd onnan Ferencsik János meghívására az Operaház zenekarába került, koncertmester lett. A Zeneakadémián Zathureczky Ede növendéke volt. Ebben az időben rendszeresen koncertezett a Bartók teremben, és több lemez elkészítésére is felkérték.

A klasszikus mellett a könnyűzenét is szerette, 1955-ben a Hungária [a korábbi és mai New York] Kávéházban megalakította „Jószomszédság” nevű zenekarát. Id. Pege Aladár, Csányi Mátyás, Horváth „Kati” Lajos és Rácz Kis János voltak zenekarának tagjai. Még abban az esztendőben egy kamarazenekarral Svájcba utazott, és kinn maradt.

1956-ban újra Ausztriába menekült. Bécsben bekerült a magyar disszidensekből alakult Philharmonica Hungarica nevű szimfonikus zenekarba.

Külföldi pályafutását Yehudi Menuhin is próbálta egyengetni, akivel még Magyarországon találkozott, amikor a világhírű hegedűművész a Zeneakadémián adott koncertet. Az első találkozásuk így esett: Menuhin épp befejezte a főpróbát, a zenészek gyűrűjében állva beszélgetett, amikor Banyák Kálmán bejött a terembe, és egy szó nélkül, úgy, ahogy volt, irhabundában, kalapban odalépett hozzá, elvette a hegedűjét, majd eljátszotta Paganini Moto perpetuóját egymás után kétszer. Ezután visszaadta a hegedűt, és ahogy jött, távozott. Menuhin nem jutott szóhoz, és persze nagyon szerette volna megismerni a különleges adottságú, rejtélyes zenészt. Fel is kereste a lakásán, és kérte, hogy játsszon neki újra. Banyák azt felelte, hogy ez száz dollárba kerül. Menuhin habozás nélkül kifizette a hegedűjáték árát, és örömmel hallgatta a zseniális muzsikust.

Később Banyák New Yorkba utazott, és Menuhin ajánlásával a New York-i Filharmonikusok koncertmestere lett. Az élet úgy hozta, hogy ott is maradt, befejezte Magyarországon félbehagyott tanulmányait, és diplomát szerzett Jasha Heifetz tanítványaként.

Nem volt könnyű természetű ember. A New York-i Filharmonikusoknál csak pár évet töltött, később „vendéglátózott” éttermekben, klubokban; cigányzenekarával New Yorkban több lemezt is készített. Játszott a Baltimore-i Filharmonikusoknál, a Las Vegas-i szimfonikusokkal, és az egyik nagy szórakoztatózenei sztár, Wayne Newton zenekarában is. Nem sokkal halála előtt lemezre vette a hegedűirodalom legnehezebb darabjait. 1993-ban halt meg az Egyesült Államokban, hamvait hazahozták és szülővárosában temették el.

Barátja, a Bécsben élő Sívó József hegedűművész, aki több évtizedig volt a Bécsi Filharmonikusok koncertmestere, és több mint húsz évig tanított a Bécsi Zeneakadémián, így beszélt róla: „Banyák Kálmán volt a legnagyobb kvalitású muzsikus, akivel életemben találkoztam. Véleményem szerint ő volt az évszázad hegedűse.”

* * *

Ahogy telnek az évek, és Banyák József zeneileg mind érettebb lesz, egyre élénkebben él benne nagybátyja emléke, munkássága, és a zenéhez való viszonya – amely legendává tette. És a nyomaiba lép, bárzongoristaként is.

szólj hozzá: A legendás nagybácsi nyomában

A Bundestagban tartott ünnepélyes megnyitóval kezdődött az Anna Frank kiállítás, amely később német iskolákban lesz látható. A szervezők célja nem csak az, hogy a diákok megismerjék a Holokauszt történetét, hanem az is, hogy egymás közt beszélgessenek az emberi jogokról. A rendezvény egyik szervezője, a magyar származású Julia Sarbo elmondta, hogy az iskolákban egy diák lesz a tárlatvezető, aki előre felkészül a kiállítás anyagából.

Az eseményt a berlini Anna Frank Központ szervezte, az amszterdami Anna Frank házzal együttműködve. A német parlamentben ebből az alkalomból beszédet mondott Wolfgang Thierse, a Bundestag korábbi elnöke, jelenlegi alelnöke, valamint Kristina Schröder, német családügyi miniszter. A kiállítást követő konferenciát Wim Kok, Hollandia korábbi miniszterelnöke nyitotta meg.

Az Anna Frank ház Magyarországon is szervezett programokat az elmúlt években, többnyire a Holokauszt Múzeummal együttműködve. A civil szervezet munkatársai arra emlékeztetnek, hogy Otto Frank már a háború után kijelentette, a II. Világháború szervezett népirtása nem kizárólag a zsidók tragédiája, számos más csoport tagjai is meghaltak a borzalmak közepette.

szólj hozzá: Anna Frank kiállítás